- Christy! Miiko hív.
- Tényleg? Máris?
- Igen, Jamon nem hazudik sose.
Felmentünk a lépcsőkön és
egyenesen a Kristályterembe igyekeztünk. Miiko ott áll a kristályhegy előtt.
Körülötte pedig rengeteg ember állt, többek között az elf, a David-hasonmás, az
izomhegy, aki az imént látogatott meg, valamint egy egyszarvú, kék hajú fiú.
Rajtuk kívül többen is voltak még bent, teljesen zavarba hozott a sok idegen
jelenléte.
- Most, hogy mindenki itt van,
akire tartozhat az ügyed, most már megbeszélhetjük, amit akartál. Szóval. Nem
akarsz a börtönben maradni, ugye?
- Igen. Haza akarok menni, nem
pedig egy börtönben akarom tengetni a napjaimat!
- Sajnos haza nem juthatsz.
- Miért?
- Egyáltalán nincs időnk veled
foglalkozni, de ha akarnánk se tudnánk haza juttatni. Az kivitelezhetetlen!
- De mégis miért? Van egy csomó
olyan gomba a börtönben, mint ami idejuttatott. Nem lehetne, hogy…?
- Nem. A boszorkánykör egyirányú,
és csak kevesek tudnak a létezésükről a világodban, Eldarya-nak viszont
létfontosságú azok létezése, hiszen onnan kapjuk az élelmiszereket, és egyéb
fontos dolgokat, amik itt nem teremnek, vagy nem tudjuk előállítani őket.
Viszont ezt a jónéhány embernek nem tudjuk viszonozni sem, és senkit nem tudunk
elküldeni, hogy ezt megköszönje, így tehát téged sem tudunk hazajuttatni.
Egyelőre. Lehet, hogy kábé húsz-harminc év múlva sikerül átjárót találnunk.
- Húsz-harminc év??? Az
lehetetlen! Haza kell jutnom! Nem maradhatok itt! Fontos dolgom van odahaza!
- Sajnálom.
- Biztosan nincs hazaút? –
kérdeztem kifakadásom után, kissé lecsillapodva.
- Nincsen. Ezért tettünk cellába,
mert nem tudtam, hogy mit kezdjek veled, de eszembe jutott egy ragyogó ötlet! A
hasznunkra válhat, hogy itt vagy, és te is jobban érzed majd magad, ha
lefoglaljuk a gondolataidat!
- Miiko… - szólt közbe a kék
hajú. – Ugye nem arra gondolsz, hogy…?
- Beleteszünk egy gárdába! Pont
ezért hívtam ide mindenkit. A Szikrázó gárda tagjait, és a három gárda
vezetőit. Ezt az ügyet át is adom neked, Keroshane. Szeretném, ha elhelyeznéd
az egyik gárdába. Addig is keresek neki egy szobát, csak nem alhat egy
börtöncellában, amikor gárdatag lesz!
- Rendben, Miiko! – szólt kedves
hangon az egyszarvú, miközben felém közeledett. – Szia! Keroshane vagyok, de
hívj nyugodtan Kero-nak! – mosolygott.
- Szia, én Christina vagyok. –
mosolyogtam rá félénken.
- Gyere utánam. – mondta. Amint
elhagytuk a termet nagy vita alakult ki a Kristályteremben. – Nos, üdvözöllek
Eldarya-ban! Szeretném ismertetni veled a világunk minden fontos dolgát,
mielőtt elhelyeznélek egy gárdában. Kezdem is a gárdákkal! Szólj, ha valami nem
érthető, rendben?
- Igen. – bólintottam. Végre
valaki, aki beleavat mindenbe.
- Eel-nek négy gárdája van. A
Szikrázó gárda, amelyik a másik hármat irányítja. A vezetője Miiko, és ez az
egyetlen gárda, ahová te nem kerülhetsz bele.
- Tehát a társadalmatok
vezetősége a Szikrázó gárda, akinek a vezetője és ezzel az egész világotok
vezetője Miiko?
- Valahogy úgy, de nem az egész
világnak! Csak Eel-nek. Eldarya-ban vannak más helyek is, csakúgy, mint a
Földön. Tudtommal nálatok sincs az egész emberiségnek egy vezetője, aki
mindenki felett áll.
- Jól tudod.
- Ez nálunk is így van.
- Akkor Eel olyan, mint egy
ország, a gárdák pedig az ország vezetőtestületei?
- Haha, igen, így is mondhatjuk.
Na de térjünk vissza a gárdákhoz. Hmm… Mondjuk folytassuk az Abszint gárdával.
Ebben a gárdában alkimisták dolgoznak, akik a többi gárda számára állítanak elő
varázsitalokat. Ezarel a vezetőjük. Ha ebbe a gárdába kerülsz, akkor az azt
jelenti, hogy nagyon vonzódsz a természethez és a növényekhez. Nagyon fontos
feladatok várnak itt rád, mert mindenhez szükséges ezen varázsitalok elkészítése.
Egy-egy veszélyesebb bevetés, vagy netán harc folyamán csak az Abszint gárda
által készített főzeteket használjuk.
- Magyarán mondva itt készülnek a
gyógyszerek?
- Mivel nem sűrűn betegszünk meg,
így ekkora mennyiségben nem szükséges gyógyszereket készítenünk szerencsére.
Inkább láthatatlanságot, sebezhetetlenséget, vagy azt hiszem érinthetetlenséget
és hasonló tulajdonságokat előidéző készítményeket kotyvasztanak itt. Általában,
ami gyógykezelésekhez szükséges és itt készítik el, az leginkább a
familiárisoknak készül, meg némely gyógykenőcs származik innen, azt tényleg az
itteni tündérek használják.
- Értem. Mik azok a familiárisok?
Azt hittem azok Közép-Európában egyfajta hűbérilánc tagjai voltak a
középkorban. De még a hűbériláncnak is egy különleges fajtájára volt jellemző.
Itt azok valami rabszolgák?
- Nem, dehogy is! Igazad van
abban, hogy a Földön a magyarságnál volt ilyen rendszer, de itt, Eldarya-ban a
familiárisok egyfajta „állatok”, ahogy nálatok neveznétek. – mosolygott. –
Meglepő, hogy ilyen okos vagy.
- A történelem fontos számomra,
így többek között a hűbériláncokról is sok mindent tudok. Sajnos nem emlékeztem
arra, hogy melyik népnél volt ez, de most, hogy így mondod, valóban a
magyaroknál volt ilyen.
- A nevük egyezik meg és egy
cseppet a kapcsolat is. A familiárisok a te világodban emberek voltak, akik
uruknak teljesítettek szolgálatot, de nem földadományt kaptak, hanem pénzben és
természetben jutalmazta meg őket uruk. A hűbéri kapcsolatot a familiáris
bármikor megbonthatta, ha az már nem volt számára kedvező. Hasonló a mi
familiárisunk is. Nálunk ők „állatok”, akik hozzánk tartoznak, mi etetjük őket,
és látjuk el a gondjukat, akárcsak a háziállataitoknak ti. Viszont mi nem
alárendeltjeinknek tekintjük őket és nem a tulajdonunk részét képezi, hanem a
társunk, egyenrangúak vagyunk vele. Elküldhetjük őket nyugodt szívvel felfedezőutakra,
ahonnan minden bizonnyal visszatérnek, és akár meglepetéseket is hozhatnak.
Néha megsebesülhetnek ezeken az utakon, vagy megbetegedhetnek, ezekre a
megbetegedésekre és sérülésekre készítenek alkimistáink gyógyszereket,
-kenőcsöket.
- Értem. Nekem is lehet
familiárisom?
- Természetesen!
- De jó!
- Na, kanyarodjunk vissza az
elkezdett témához. Árnyék gárda. Ezen gárda tagjai főként a kémkedésben és a
nyomozásban kiemelkedőek. Nagyon mozgékonyak és kitűnően rejtőzködnek.
Hasonlítanak a te világodban létező kémekre, akik bárhová besurrannak és
kihallgatnak, akit csak akarnak, bár ehhez mi nem használunk semmijen kütyüt.
Elég érthető?
- Igen. És ki a vezetőjük?
- Nevra.
- A félszemű?
- Haha, igen, így is mondhatjuk.
Bár szerintem csak biztonságot nyújt neki a szemkötő, és nem hiányzik a szeme.
Egyszer megsérült a szeme, de igazából nem félszemű.
- Világos.
- Megváltozott az arckifejezésed.
- Valójában Nevra nagyon hasonlít
valakire, aki ismerek a világomban.
- Tényleg? Ha gondolod
elmondhatod.
- Mielőtt ide kerültem volna,
azelőtt volt egy srác, akivel együtt voltam, de pont mielőtt elmentem volna
sétálni, azelőtt közölte velem, hogy nem mehetünk együtt a bálra, ahová annyira
szerettünk volna, és még szakított is velem. – éreztem, ahogy könnycseppek
gyűlnek a szememben és lassan gördülnek le az arcomon.
- És külsőleg annyira hasonlít
rá, hogy eszedbe juttatja? – kérdésére csak bólogatni tudtam. Dühödten
letöröltem a könnyeimet és néhány mély lélegzetvétel után kihúztam magam. Már
nem sírtam. Úgysem látom többé, mi értelme miatta siránkozni? – Minden rendben?
- Igen.
- Folytathatom a beszámolót?
Tudsz figyelni?
- Megpróbálok. – bólintottam.
- Jól van. Már csak egy gárda
maradt, az Obszidián. – felnevettem. Ez nem lehet igaz. – Mi olyan vicces?
- Tudod, ahonnét én jöttem az egy
falu, a falut Szikabárobnak hívják, és négy erdő veszi azt körül, a Szikrázó,
az Abszint, az Árnyék és az Obszidián. Pont, mint a ti négy gárdátok!
- Nahát, ez érdekes. Majd később
elmesélsz róluk mindent, rendben? Be szeretném fejezni a tesztet, de amíg nem
mondtam el mindent, addig nem akarom megcsinálni a tesztet.
- Bocsánat.
- Semmi gond. Szóval ott
tartottam, hogy az Obszidián gárda. Vezére Valkyon, és ők foglalkoznak Eel
gárdájának védelmével, ők mennek a legtöbb küldetésre és kitűnőek harcolásban,
remekül bánnak a fegyverekkel. Nagy a felelősségtudatuk. Szokták mondani mások,
hogy olyan kemények, mint a sziklák.
- Vagy mint az obszidián nevű
kőzet.
- Hahaha! Ez nagyon jó volt.
Tényleg jó sokat tudsz a világról. – mosolygott.
- Tudod az obszidiánt ismerem,
mert az Obszidián erdő tele van vele.
- Ó, értem. És melyik gárda
tetszik a legjobban? Melyik a legszimpatikusabb?
- Igazából örülök, hogy van
teszt, mert nem tudnák egyedül dönteni. Te melyik gárdába tartozol?
- Hát azt hiszem egyértelmű volt
Miiko. A „tárgyalásodon” csak a Szikrázó gárda tagjai és a három gárdavezér
volt jelen. És mivel nem vagyok egyik gárdának sem a vezetője, ebből az
következik, hogy a Szikrázó tagja vagyok. – mosolygott. – Akármilyen okos vagy,
még csak egy gyerek vagy.
- Hé! Nem is olyan soká’ már
tizennyolc éves leszek!
- Valóban, a Földön tizennyolc
évtől már felnőttnek számítasz, de itt nem. Itt csak harminc éves korodtól vagy
felnőtt, mert az itt élők máshogy öregednek, mint a te világodban. Így még csak
gyereknek számítasz, jócskán!
- Értem. – szontyolodtam el. Ez
nem ér! Épp most leszek felnőtt és ki sem élvezhetem, mert itt nem leszek
hivatalosan nagykorú.
- Na, essünk neki a tesztnek. –
mondta. Észre se vettem, hogy egy könyvtárba érkeztünk idő közben.
Kero elkezdett kutakodni a
csodálatos, hatalmas, rengeteg könyvvel rendelkező könyvtárban. Elővett egy
papírt és elmagyarázta, hogy hogyan fog zajlani a teszt és többször is
figyelmeztetett, hogy ha valamit nem értek, akkor kérdezzem meg, mert nyilván
sok dolgot nem érthetek még. Igaza volt, a teszt rengeteg időt magába foglalt,
mert rengeteg fogalmat el kellett magyaráznia. Megkért, hogy hívjam a
Kristályterembe Miiko-t és a három gárdavezért, hogy elmondhassuk az eredményt
mindenkinek.
Kimentem a Sokajtós terembe, és
az első embert leszólítottam, akivel találkoztam. Egy magas, kisség kigyúrt,
emberszerű férfi volt az, korábban láttam őt a Kristályteremben, szőke hajában
egy fekete tincset véltem felfedezni.
- Szia!
- Ó, hello! Christina, ugye? –
mosolygott.
- Igen.
- Én Leiftan vagyok. Mit
szeretnél?
- Nem láttad véletlenül
valamelyik gárda vezetőt?
- De, azt hiszem Nevra Eel
menedékére ment.
- És azt hol találom? –
kérdeztem. Kínosan éreztem magam.
- Gyere, megmutatom. –
mosolygott.
Megfogta a csuklóm és kihúzott az
épületből. „Most már tudom legalább, hogy hová kellett volna mennem, amikor ki
akartam menni.” gondoltam. Egy darabig követtem és egy kis falucskához értünk,
ahol megláttuk az Árnyék gárda vezetőjét. Mikor oda akartunk menni hozzá,
valami a földre terített…
